nil-nocere Hozzászólásai

Tényleg csavaros egy film... annyira, hogy a végére már a néző is becsavarodik és azt sem tudja hol áll a feje. Most akkor ki is irányít?, ki mozgatja a szálakat? Csak sejtésünk lehet, hogy Kaitlin leleménye az egész. De vajon honnan "szerzett" profi és béna bankrablókat? Vagy csak kihasználta a kavarodást, hogy lelépjen az esküvői ajándéknak álcázott pénzcsomagokkal? És egyáltalán! Ki ez a Tripp és hogyan csöppent bele a történetbe? Ez végülis nem derült ki.

Aranyos történet - hogyan járjunk túl ellenfeleink eszén - furfanggal és gyengédséggel.
Kemény bűnözők, autótolvajok, koldusmafffia, némi üldözés (gyalog!), fenyegetés.
De az egész serdülő fiatalok szintjén előadva. Olyasmi stílus, mint anno Sandokan volt.
Bombay nyomornegyede is kimerül romos házakban, rongyos emberekben és némi zsúfoltságban. Ami - valljuk be - Indiában teljesen normális, fel sem tűnik.
A kecske viszont tényleg óriási. Nem a szerepe, hanem a termete: mint egy dán dog.
A legjobb poén a Nirma-féle fejmosás. Rá kellene szoknunk....

Ha te csak azért nézel meg egy filmet, mert nem tudod a végét vagy éppen azért nem nézed meg mert tudod, akkor fogalmad sincs a művészetről, csak az érzékeidet igyekszel kielégíteni. (Bár annyiban igazad van, hogy a mai filmek egyébre nem is jók...)

Ti, akik folyton spoilert kiabáltok, soha életetekben nem olvastatok el másodszor, harmadszor egy könyvet?, soha nem néztetek meg egy filmet, hallgattatok meg egy számot többször is, pedig tudtátok az elejét-közepét-végét?!? Ezt nem nagyon tudom elhinni....

Bármennyire is jól tudjuk, hogy a (jobb féltekés) nők agya nem a logikus gondolatok tárháza, annak azért mégiscsak vajmi kevés a valószínűsége, hogy egy tizenhárom éves lány ilyen "rémálom szekvenciát" lásson.
A film is és az ismertető is egy rakás hulladék.
Egészen biztos, hogy a forgatás során jól szórakoztak a színészek és a stáb: a kommunista korszak szorító, elnyomorító és zárt közegéből jól esett nekik egy pillanatra kitörni, amit ráadásul az állam fizetett, de ezt kultfilmnek nevezni és a nézőkre erőltetni meglehetősen szánalmas és szemforgató.

Érdemes odafigyelni Wyke-ra. A nárcisztikus személyiség tanulmányfigurája: minden diagnosztikus jellemzőt bemutat.

A film egyébként típusos 'addig szívassuk egymást, amíg valamelyik beledöglik' zsáner. Nemcsak a betörés, hanem a betörő vaktölténnyel való lelövése, Miló visszatérése nyomozóként, Tea megölése és a gyilkosság Wyke-ra kenése mind-mind szívatás. Talán még az utolsó szín, Miló igazi tölténnyel való lelövése is csak színjáték....

 

Sajnálatos, hogy szinte végig megy az arcátlan gyógyszerreklám...

Igaza van Sandler papának a legelején: ez a film "terrific". Meg kell hagyni, Adamnak van öniróniája.

hát ezt sem úsztuk meg férfiszerelem nélkül...:{

Vajon miért kap minden nácis és zsidós film magas pontszámot, mégha szemétrevaló hulladék is? Ez most a PC? vagy működik valami kollektív lelkiismeret? vagy mesterségesen gerjesztik...?

A Bronson-féle Bosszúvágyra hajaz....

Majd esetleg egy admin javítsa lsz a címet, mert az helyesen "Sex of the Angels" (eredeti: El Sexo de los Ángeles) és egészen mást jelent, mint a jelenleg futó. Köszi!

Na ugye, hogy lehet normális ismertetőt is írni. Köszi annak, aki megtette. :)

A leírás alapján Gorrin a filmet Nabokov: Luzsin-védelem című regényét olvasva készítette el. Meglátjuk...

Ez a film sem arról szól, amiről az ismertetője beszél. A történet valójában nem több, mint egy Nikita- vagy Fájdalomcsillapító Janka-klón: a csajt piti bűnök miatt (itt ráadásul nem is ő, hanem az egyébként rendkívül érzéketlen és agresszív barátja követi el a sikertelen ATM-kifosztást) lefogják, majd ügynöknek szervezik be. Ezúttal a KGB.
A szokásos kémkalandok (a néhány valóban sok-sok brutális és a nézők számára értelmetlen, kivégzésszerű akció, a lebukás után a CIA általi beszervezés kettős ügynökké, majd a KGB felé való azonnali lebukás) után a történet pusztán arról szól, hogy a KGB főnökhelyettes hogyan használja fel Anna képességeit és a kiszállás iránti vágyát arra, hogy ő legyen a főnök.
Csavaros, mint egy Richie-történet, brutál és képtelen, mint a Kill Bill (vaktölténnyel felszerelkezve bemegy egy dugig lévő étterembe kivégezni egy senkit, amikor kiderül, hogy az étterem összes vendége testőr és mégis Anna marad egyedül életben.....ne nemáááár... vagy amikor fejbelövi sakkozás közben a KGB főnökét és menekülés közben kiirtja a székház biztonsági személyzetének felét...gáááz).
A hepiend azért megvan: a főnökhelyettesből (Olga, a film egyetlen értékelhető karaktere) főnök lesz, a CIA örül, mert kiiktatta a kellemetlen előző főnököt, Anna pedig élve szállhat ki a buliból.
Úgy tűnik, Besson úrnak elfogyott a puskapora: már csak régi patronjait pufogtatja el újra. Sajnálatos.
Az nézze, aki akciópornóra vágyik.

Szvsz van azért benne némi vidámság, főleg, ha szorult az ember lányába önkritika is. Netán átélt már hasonló szitut, majd megjött az esze.
Szóval, Mavis a legkevésbé sem "sikeres tiniregények írója". Épp ellenkezőleg: egy totál érdektelen és eladhatatlan sorozat fantomírója, aki nem mellesleg alkoholista, rendetlen és amúgy utálja az életét, saját magát és mellesleg mindent maga körül (a kutyát kivéve...., hm...de igazából azt is).
A gimi után - ahol ugyan központi figura volt, de már akkor is utálta az egészet - a számára leprának tűnő kisvárosból a fővárosba menekül, de reményei ott is füstbe mennek: mással kötött házassága tönkremegy, írói karrierje mélyponton. Váratlanul meghívót kap egykori szerelmétől annak újszülött gyermeke örömére rendezett bulijára. Noha szerelmétől drámai körülmények között szakad el: elvetél közös magzatukkal és ezt nem képes feldolgozni, egy ostoba ötlettől vezérelve a mindenkinek kiküldött meghívót komolyan veszi és hazalátogat, hogy az álompasit visszaszerezze....
A tervbe azonban beleköp a legbénább volt osztálytárs, akivel ugyan nem szövetséget köt, hanem képtelen levakarni és aki szintén nem nőtt még fel és tele van frusztrációval (legfőképpen egy támadás okozta sérülések és a megbélyegzés miatt), de legalább van annyi belátása, hogy Mavis tervét eszementnek tartja és ellenzi.
Egy ponton aztán az is kiderül, hogy a lenézett, bugris kisvárosi népség pontosan érzékeli Mavis helyzetét és csak sajnálatból állnak le vele foglalkozni, hiszen amúgy megvan nekik a nyugodt kis életük, amiből nem lehet őket kizökkenteni.