Smith 18 éves srác óriási szexuális étvággyal. Legjobb barátnője Stella, a leszbikus lány, aki buzgón szerzi újabbnál újabb szexpartnereit. Smith-nek van egy visszatérő álma: két gyönyörű nő, és ő. Az egyik nő sötét-, a másik pedig vöröshajú. Egészen addig nem is zavarja az álom Smith-t, míg élőben nem látja viszont a nőket. Mindig csak egy-egy pillanatra bukkannak fel, és ez arra készteti a srácot, hogy töprengjen, vajon egy új dimenziót fedezett fel, amely összeesküvés-elméletekkel teli, vagy az egész csak a hallucinogén sütemény eredménye. A Bumm valószínűleg az egyik leghülyébb világvége-film, amit valaha csináltak a felettünk lebegő apokalipszis-életérzésről, az ágyakrobata és persze jóképű és dögös fiatalok "éld úgy a napot, mintha az utolsó lenne"-féle szemszögéből. A film rendkívül stílusos, jó kedvre derít, már-már képregényes hatású és persze nem kicsit bolond. Araki ugyanakkor képes megfogni és ügyesen tartani a rendezői gyeplőt, így nincs az az érzésünk, hogy a film a témáját a rendezésében is hozza: szóval egyáltalán nem kaotikus. A főszereplő Smith egy kollégista szépfiú, akit ha megkérdeznek, hogy meleg-e vagy hetero, általában a ,,nem eldöntött" kifejezéssel él. Plátói szerelemmel néz fel a nagy melák és kissé retardált szobatársára, de néha elcsábul egy-egy szép lány, például a szőke London láttán is. Smith egyébként legjobb barátjával, a kevésbé szőke, leszbikus, tuti kiscsajjal, Stellával lóg. Ezek és még néhány alapelem (és alapszereplő) adják ki a film szexuális-erotikus kisugárzását, az úgymond felszíni, első réteget.