Egy személyes (sőt, azon jóval túlmutató, hiszen a csernobili robbanásról van szó) tragédia emlékétől szenvedő fiatal férfi, Zhenia segít, ezúttal masszőrként, egy nagyvárosszéli lakóközösség tagjain. Szemmel láthatóan határozott elképzeléssel és tervvel érkezik, és már legelső találkozásunkkor kiderül, hogy nem egyszerű masszőr ő: különleges képességekkel rendelkezik, amelyeket akár saját terveinek sem restell alárendelni. Csakhogy mi lehet az a terv? Bizalmi állása van, az emberek beengedik a házukba és a magánéletükbe, mindent lát, mindent tud, sőt, mindent megérez. Sarlatánnak tűnik elsőre, azt mondja az embereknek, hogy elveszi a fájdalmukat, masszázzsal és hipnózissal „gyógyít”, bár sokszor csak arra van szükségük, hogy valaki meghallgassa őket. Középkorú újgazdagok elkényeztetett, sznob, alkohollal, betegségekkel, gyásszal és főleg magánnyal és rengeteg láthatatlan fájdalommal teli világába lép be, testi és lelki enyhülést hoz – miközben időnként háborzongatóan titokzatos, rejtett erő feszül benne, és ki tudja, mit művel a házban, amíg kliensei aléltan alszanak... Legújabb mozgóképes varázslatához Szumowska élvonalbeli lengyel színészeket (Agata Kulesza, Maja Ostaszewska, Weronika Rosati, Andrzej Chyra, Łukasz Simlat) hódított meg, akik közül többel korábban is dolgozott, s talán a köztük levő régi összhangnak is köszönhető, hogy nagyon erős alakításokat láthatunk a vásznon. A főszerepet alakító Alec Utgoffal ez az első közös projektje, a színésznek pedig kétségtelenül ez lett az eddigi legösszetettebb szerepe és egyben legkiforrottabb alakítása is. A Stranger Thingsszel ismertté vált, ukrán származású, Angliában élő színész most hol lengyelül, hol oroszul játszik, és olyan, mint egy világsztár orosz balettáncos: titokzatos, gyönyörű, légies, egyik háztól (és a házakon belül) a másikig leírt „piruettjei” teljesen valószerűtlenek. Hiába fogy a filmidő, egyre csak ott lebeg körülötte a kérdés, hogy valójában ki ez a titokzatos félmosolyú, pókerarcú figura: csaló vagy angyal? Az emberek megnyílnak előtte, s ő vissza is élhetne ezzel számtalanszor, számtalan formában – megteszi-e valaha? És mi az a lökés, ami erre rávehetné? Vonzódik-e a nőkhöz – vonzódik egyáltalán valakihez? Tényleg rendíthetetlen a nyugalma, vagy a sok magánakvaló és megkeseredett ember ki tudja végre hozni a sodrából? A film másik két síkja ellenpontozza a frissen épült, mégis gyászos hangulatú lakópark késő őszi képeinek ridegségét, bár tónusaiban ezek a képek sem lesznek melegebbek: az elegáns lakónegyedbe járó masszőr egy tömbházlakás szegényes szobájában húzza meg magát, és máig kísértik az emlékei. A címbeli, későre érkező hó a felrobbant atomerőmű hamujának szállingózására rímel egyfajta mindent lenullázó megtisztulásmotívumként, ahogy a gyerekként elvesztett anya és a film jelenében segítségre szoruló anyák képe között is érzékeny párhuzam – szereplőnk tetteinek lehetséges mozgatórugója – emelkedik. Elnevetjük magunkat, amikor egy kislány a vécén ülve filozofál, mosolygunk a helyzet abszurditásán, amikor Zheniának nem embert kell masszíroznia, és az egyre furcsább és mágikusabb jelenetek nyomán egyre kíváncsibban találgatjuk: hogyan érhet véget ez a történet? Kapunk-e valaha magyarázatot Zhenia különleges képességeire? Vagy el kell hinnünk azt a butaságot, hogy aranykeze, telekinetikus és hipnotikus képességei a gyerekként Pripjatyban átélt radioaktív hatás eredményei? Vagy nem is butaság ez, hanem maga a Csoda? Nem biztos, hogy szükségünk van a pontos válaszra. Csak dőljünk hátra, és kalandozzunk a házak és életek között, engedjük, hogy minket is magával ragadjon a film melankolikus és álomszerű hangulata, Utgoff fantasztikus színészi jelenléte, egyenesen a kamerába intézett szavai, hogy a film két órája – a szereplőkéhez hasonlóan – a mi szürke hétköznapjainkban is felüdülés legyen. Szumowska korábban sem rágott semmit a nézői szájába – miért éppen most tenné? Zavarba ejtően táncol a műfaji határokon, drámát, melodrámát, szatírát és sci-fit kever varázslatos egyveleggé, és gyönyörűen filmezett képei érzelmes zongoramuzsikájával együtt még hosszan elkísérnek. (filmtett ro)