Pontban éjfél van. Szilveszter éjszakája. Fényárban úszik Split fölött az éjfekete ég. Óriási tűzijáték, ilyet még ember nem látott. Fekete-fehérben. Split főterén ünnepel az egész város, s minden egyes robbanásra ütemesen, reflexszerűen összerezzen az egy hullámhosszon hömpölygő tömeg. A durranások közepette más hangok is keverednek a zűrzavarba. Egy férfi pisztollyal a kezében holtan terül el a spliti macskakövön. Ó, az a csodálatos spliti éjszaka. Ezzel ugyan - a férfin kívül - a poén is lelőve, ám ez a különös rendező, az előzmények hihetetlenül izgalmas visszajátszásával, három különböző indíttatással 120 perccel korábbra állítja a sztori óráját. Este tízkor három különböző történet indul útjára, Jarmusch független és higgadt stílusában, ugyanakkor Tarantino modorában... Hogy jön ez össze? A néző egy zseniális fekete komédiát láthat, mely véresen komoly. Különös hangulatú, a figyelmünket több módon is lekötő alkotás Arsen Anton Ostojić filmje. A horvát rendező világa egyszerre kegyetlenül durva és emelkedetten költői, brutális és mégis nagyon érzékenyen, finoman megrajzolt. A szilveszter éjszakán Splitben játszódó történet háromszor kezdődik újra, mindhárom eseménysor ugyanarra a kulminációra fut ki: pontban éjfélkor valaki meghal. Az átejtő és átejtett kisstílű drogdílert szeretőjének a kisfia lövi le, a szerelmi csalódásában vigasztalhatatlan, és az épp most prostituálódó drogfüggő lányban örömét nem lelő színesbőrű amerikai matróz légyott helyett szájbalövi magát, a szerelmeskedésre ajzószerrel rásegítő párocska pedig a tetőre mászik fel, s a fiú onnan „száll el”. Ezt az utolsó halált a rendező már nem mutatja be a maga nyersességében, a fiú mámorában azt hiszi, hogy repülni fog, és a néző sem lát mást, mint a tűzijátékos eget. A történet három szála szépen össze van szőve, események, szereplők és helyszínek időről időre érintkeznek, miközben minden halad a maga elkerülhetetlen, végzetes útján, hogy amikor a város főterén zajló rockkoncert csúcspontján az énekes sztár (egyben a drogfőnök) visszaszámolja a másodperceket, akkor éjfélkor mindenütt bekövetkezhessen a tragédia. A motívumok a zseniális szerkesztésnek köszönhetően túlmutatnak magukon, a konkrét helyen és időben zajló történések kiemelkednek elsődleges közegükből, a filozófiai értelemben vett élet bonyolult kegyetlenségét példázzák. Kis csalásokból épülnek fel a nagy hazugságok, apró csínyekből lesznek a végtelen bűnök, ártatlannak látszó apróságokból áll össze a visszavonhatatlanul hatalmas halál. Térben és időben minden ugyanabba az éhes és jóllakathatatlan, mindent elemésztő garatba torkollik, szerelmet és élvezetet, örömöt és boldogságot egyaránt ledarál a kikerülhetetlen bekövetkezés, hogy végül megmutatkozzon a csalárd módon kicsikart, droggal vagy lopott szerelemmel megszerzett mámor érvénytelensége, üressége, látszat-volta: boldogság helyet halál, átélhető öröm helyett a semmibe pöffenő színtelen petárdák. Arsen Anton Ostojic debütálása hazája kritikusai szerint igazi siker, az utóbbi évtizedek egyik legjobb horvát filmjét rendezte és festette fekete-fehér vászonra. (szinkronizált+kiegészítő felirat)
Нет комментариев