Azt hiszem, a legjobb, leghatásosabb háborús filmek azok, amelyek univerzálisak olyan értelemben véve, hogy a bemutatott időszaktól, helyszíntől vagy szereplőktől függetlenül képesek megragadni a háború könyörtelen lényegét. A háborús fenevad kétségtelenül ezek közé tartozik, ugyanakkor sajnos joggal pályázhatna a viszonylag ismeretlen remekművek dobogós helyére is.... Afganisztán, 1981. Szovjet páncélosok rombolnak földig egy hegyi falucskát. A túlélők kis csoportja bosszúra szomjazva veti magát a hadoszloptól lemaradó és eltévedő egyetlen harckocsi nyomába, melynek legénységét belső viszályok gyengítik: a sokat látott, de a kegyetlenségig közönyös parancsnok, Daszkál fokozatosan szembekerül a járművezető Kovercsenkóval. A forgatókönyv a lehető legletisztultabb drámai vonalat követi: minden egyes történésnek és párbeszédnek jelentősége van, a karakterek pedig egyre többet mutatnak meg magukból és eközben ők is formálódnak. Az alaptörténet viszonylag egyszerű, itt-ott kiszámítható vagy épp naív, de az emberközeliség – mely szerencsére mindkét oldalra jellemző – és a lényegre törő, feszes tempó megteszi a hatását. A szkripten meglátszik, hogy nem bíztak mindent a sztorira, így a párbeszédekre is van miért odafigyelni. Egyszerűen az a fajta film, amit nem lehet félbehagyni és nem lehet elfelejteni sem. A szereplőgárdára is érdemes emlékeznünk. George Dzundza (A szarvasvadász, Elemi ösztön) a harckocsi parancsnokaként számomra egészen új élményt nyújtott; Jason Patric (Alamo, Pokoli lecke) a megkeményedett értelmiségi szerepében tűnik ki; Don Harvey lényegében ugyanazt a kegyetlen és tapló karaktert hozza, mint A háború áldozataiban. A nálunk elsősorban Sandokanként ismert Kabir Bedi is feltűnik egy apró, de markáns szerepben. A rendező, Kevin Reynolds neve sem lehet ismeretlen nálunk, hiszen ő volt A tolvajok fejedelme, a Waterworld, vagy a legfrissebb Trisztán és Izolda-feldolgozás direktora. A katonai tanácsadó a már sokat emlegetett Dale A. Dye tengerészgyalogos százados (Az elit alakulat, Született július negyedikén) volt, aki viszont ebben a filmben nem tűnik fel. A filmzene is jócskán hozzátesz az élményhez, ez Mark Isham munkája. Technikai oldalról nézve persze ez a háborús film is rendelkezik illogikus vagy nem teljesen hiteles részletekkel, de ez az az alkotás, ahol ezeknek abszolút semmi jelentőségük nincs a történet ismeretében. Ahogy írtam, ez egy vérbeli dráma, amelyben az emberi küzdelem a hangsúlyos elem, bár meg kell hagyni, a két hírhedt orosz vas, a T-62-es harckocsi és az RPG rakétavető is komoly szerepet tudhat magáénak. A forgatás egyébként Izraelben zajlott. (Monty)