Az alaphelyzetet gyorsan felvázolják, innentől kezdve felváltva mutogatják a cselekményszálakat középpontjukban Pepével. Az egyik szál az amerikai, maffia-vámpíroké, akik földalatti strandot akarnak építeni Európában, ezért nem érdekük, hogy a napvédő szérum forgalomba kerüljön. Az európai vámpírok ezzel szemben a szérumból szeretnének meggazdagodni. A közös pont ugye, hogy egy kubai találmányt akarnak "kizsákmányolni". Werner viszont szabadon hozzáférhetővé tenné bárkinek a receptet a világ javára. Pepe pedig egy idealizált kubai, nőcsábász, trombitás, harcol a diktatúra ellen. E szál gyengéje, hogy a diktatúráról nem tudunk meg semmit azon kívül, hogy van. Elspoilerezni nem akarom a végét, de anélkül nehéz beszélni róla... de megpróbálom. A lényeg, hogy a szérum ( = kubai szellemiség?) nem egészen az elvártak szerint működik, ezért nem tud vele mit kezdeni egyik vámpírbanda sem, ellenben a nyilvános megosztása elhozza a világforradalmat és mindenki egyenlő lesz. Ez a nem túl komplex, áthallásos történet lényege; alapvetően humoros akar lenni, de ez a humor inkább közönségesen gyerekes egy-két kivételtől eltekintve (ld. a mozit). A jobb humor egyik alapja, ami akár magyar sajátosság is lehetne, hogy a külföldiek mind fennakadnak a kubai rögvalóságon kezdve a hanyag szállítóktól az ideges szomszédokon át a csövesig vagy a kóbor kutyákig. A rajzolás elnagyolt, karikatúraszerű, nem túl kifinomult, ami nem feltétlenül baj, csak jelzem, hogy ilyen a stílusa. Ilyenkor azért igyekszem mindig figyelni a részletekre is, hogy milyen a háttér vagy a nem fókuszban lévő dolgok, és hát többnyire nem voltak ilyenek, de azért előfordult egy-egy kreatívabb részlet (a kedvencem továbbra is a mozis jelenet, ahol valódi filmet mutattak a rajzfilmfiguráknak). Nagy szerepet kapott a zene, konkrétabban Pepe jazzes trombitajátéka, ami megadta a kubai hangulatot.
Нет комментариев